Komáromi János /Koma/
Mulandó
mulandó minden örök
felhasadnak a körök
sarkok és élek
karcolnak, vágnak
neki csapdosnak
a zokogó világnak
rozsdás dobogását
elalvó szíveknek
süket fülek hallják
gyűlölnek, szeretnek
sistereg a könnycsepp
forró-vágyú testen
hajnal-virág hervad
fülledt nyári esten
rózsa szirma rebben
mielőtt hullana
vérvörös szirom-csepp
szomjas föld-szavanna
halandó álmaink
romlandó testünkben
siratni kéne tán
de táncra perdültem
árnyakkal fordulok
élet-láng átkarol
már nem rohan az öröm
néha csak bandukol
örök a mulandó
a körök összeforrnak
nincs elmúlás
és nincsen holnap
minden örvénylik
a változás végleges
szeress amíg lehet
csak ez a lényeges